Summáját írom Győr városának, kis-zenekarom diadaljának...

Hol vót, hol nem vót, még a (sörös)üveghegyen is túl ahol a kurtafarkú királyfi is túr, vót egyszer
egy zenei képzésben igen szegény, de annál lelkesebb kicsike kis kis-zenekar. Ezt a zenei képzésben igen szegény, de annál lelkesebb kis-zenekart meghívta egy sikerekben gazdag, de
annál szerényebb nagy-zenekar, a messzi-messzi Győr városába, hogy mutassák be méltán
híres művészetüket a pelyhedző bajszú győri legények, és az egészen máshol pelyhedző győri
leányok legnagyobb örömére. No, több se kellett a kis-zenekarnak, azon nyomban megtöltötték a turnébuszt kétes külsejű alakokkal, és mégkétesebb külsejű italokkal, felbőgették a kettőötös
szívódízelt oszt illaberek-nádakerek; uccu neki; egyéletem-egyhalálom stb,stb,stb !
Ahogy ittak, iddogáltak, ja nem! mentek, mendegéltek máris rájuktámadt a probléma , ugyanis
hiába a kis-zenekar legnagyobb erénye a mértékletesség, ha sok sört zabál a paraszt, előbb vagy
utóbb hugyoznia kell ! Örökös és legnagyobb probléma ez portyáik során ! Mert így elmondva ez
bagatel dolog, de hőn szeretett fővárosunk, kevésbé szeretett forgalmi dugójában ez bizony élet,
és halál kérdése:-) !!! Győrnek városába érkezvén mindenekelőtt illendően köszöntötték nagy-
zenekaros atyafiaikat . És ittak vala. És muzsikáltak vala . A győri ifjak pediglen főkötőn
dögönyöztek és kicsinyeit védő vaddisznyó módjára visítottak vala. És kezet-lábat megmozgattak vala . És a végén még ráadást is kellett volna játszaniuk, de mivel azt pont nem tudták, így eljátszottak mégegy saját számot helyette :-) !!
Majd mivel mindet megitták a jóféle levekből, nektárokból , fájó fejjel de boldog szívvel hazatértek kicsiny falujukba, mert örök tanulságul szolgáljon mindenkinek, hogy :
Aki ingyér silózza a pitykét, annak pudvásretek a bérik !